’Majd holnap, majd jövő héten … majd jövőre. Aztán inkább mégse. Ezen már egyébként is annyira bonyolult lenne változtatni. Inkább akkor, majd ha…’

Ilyen és hasonló jellegű gondolatok millió cikáznak fejünkben nap, mint nap. Gondolati csatákat vívunk, melynek a végén a valódi célok és álmok legtöbbször elvesznek, alárendelődnek.

Szeretünk halogatni. Mert megérdemeljük, mert ráérünk még…vereget vállon az egónk. Mert olyan jó belesüppedni a kényelembe, és tulajdonképpen így is jó. Pedig dehogy. Az egész nem más, mint önmagunkkal kötött alku, kompromisszum.

Szeretünk mindent kívülre helyezni. Megtettem volna, de a külső körülmények nem támogattak benne. A valóság azonban az, hogy ha nagyon akarunk valamit, akkor küzdünk érte, nincs tehát másról szó, minthogy a belső korlátaink nem engednek túllépni a saját határainkon, tehát a komfortzóna át nem lépésének oka nem a külvilág, hanem mi magunk vagyunk. Valami, ami bennünk van, és visszahúz.

Év vége van, a számadás és az új évi fogadalmak, tervek időszaka. Ilyenkor lehet nagyokat álmodni, mert az ember a maga gyarló módján úgy gondolja, ha valami új kezdődik, valami tiszta lapot kap a „kezébe”, akkor azt majd könnyebb lesz helyesen megélni, mintsem a korábbi hibákat kozmetikázni. Ezért van az, hogy bármennyire is akarunk dolgokon változtatni, szeretjük őket az utolsó pillanatig halogatni, hacsak az élet nem ad valami intő jelet (tanítást) közben, ami megállásra, irányváltásra késztet. A kisdiák is jobban szereti az új, tiszta, fehér füzetét, mint a régi, agyon gyűröttet. A felnőtt pedig gyermeki módon hisz abban, hogy valami újnak a kezdete mindenképpen jót, jobbat hoz. Láthatatlan megerősítés, fogódzkodó, ami tulajdonképpen semmi más, mint a képzelet szüleménye. Aztán mégis az esetek nagy részében az első akadály után ugyanolyan kaotikus lesz a sokáig várt új ’lap’, új év, mint a régi volt. Meg nem valósult, vagy csak részlegesen megvalósult álmok, módosított tervek. Beletörődések újratervezés helyett.

2016 asztrológiai szempontból nagy változásokat hoz. A Mars és a Majom éve lesz. Tűz, szenvedély, tetterő, harc. A változásokhoz a külső támogatás adott lehet, azonban pontos letisztult tervekre van szükség ahhoz, hogy sikerre vigyük terveinket. Nézzünk egy kicsit vissza. Ha eddigi életünket elhelyezzük egy képzeletbeli koordináta rendszerben, ahol az X tengely éveinket, az Y tengely pedig az időszakhoz kapcsolódó minőséget jelenti, és a fontosabb mélységi és magassági pontokat megjelöljük, akkor pontosabb képet kaphatunk az ok-okozatiságokról. Minden, így a rossz is értünk van. Nem kell mást tenni, mint megérteni az okokat, és a negatívumokban megtalálni a lehetőségeket.

Ha korábbi terveink meghiúsultak, érdemes megvizsgálni a kudarc okát. A valóságtól túlságosan elrugaszkodottak voltak álmaink? Vagy nem volt elég kitartásunk véghezvinni a dolgokat? Folyamatos akadályokba ütköztünk, és egy idő után elment már a kedvünk, elhomályosult már a cél?

A kudarcnak sok oka lehet. Én úgy gondolom, ami igazán fontos önmagunk számára, azért képesek vagyunk kitartóan, letisztultan, türelmesen küzdeni. Ha ellenállásba ütközünk, akkor meg kell nézni, hogy az csak egy próbatétel volt (ami összességében megerősített minket), vagy valójában nem a saját utunkat járjuk, és a sors másfele terel minket. A jeleket tudni kell észrevenni és értelmezni. Görcsösen nem lehet küzdeni, mert akkor az erő elvész, nem oda összpontosul, ahol a legnagyobb szükség van rá. Saját magunknak generálunk általa akadályokat.

A célok elérésénél vegyük figyelembe azt is, hogy az elvárásaink összhangban legyenek a tetteinkkel. Ne akarjuk többet, mint amihez erőnk van, mert ha a hátizsákban túl sok a súly, akkor elhúz minket, viszont, amire képesnek tartjuk magunkat, azért legyünk is hajlandóak tenni. Szorgalmasan, kitartóan, áldozatkészen minden nap. Akkor is, ha nehéz felkelni, mert süvít a szél, sötét és hideg van. Néha szükségünk lesz külső támogatásra, megerősítésre, kapaszkodókra. Olyan dolgokra, amik energiát adnak, amiből töltekezhetünk. Olyan emberi kapcsolatokra, akik képesek megadni a lendületet, ha átmenetileg fáradttá, kiábrándulttá válunk.

A harc és a tűz évében vívjuk meg a saját csatáinkat szépen, méltóságteljesen. Ehhez persze a legfontosabb az, hogy önmagunkkal (azzal az egyetlenegy emberrel, akire bárhol és bármikor számíthatunk) tökéletes legyen a kapcsolatunk. Ha ez megvan, tudjuk, honnan jövünk, és merre haladunk, felismerjük azt, mi az, ami tölt minket és mi az, ami csak elszívja az energiáinkat, akkor képesek leszünk a saját medrünkben haladni és elérni a célokat. Akkor képessé válunk szükség esetén nem feladni, csak újratervezni.

„Az élet küzdelem. S a küzdelmet győztesen megvívni csakis összeszedett lélekkel, szervezett erőkkel s jó taktikával lehet.” (Müller Péter: Jóskönyv - Ji King a ma emberének)

Kívánom, hogy 2016-ban mindenki képes legyen a jövőbeli céljait kellő erővel, támogatással és bölcsességgel elérni.

Egészségben, sikerekben, örömökben gazdag Új Évet!

by BoRo