Futunk, mert futni jó, futni divat, futni egészséges… és egyébként is ép testben, ép lélek. Vagy ép lélektől ép a test? Nézőpont kérdése.

Futunk töretlenül, de vajon tisztában vagyunk-e azzal, hogy futásunk életünk aktuális periódusában mit szimbolizál.

Futunk, mert menekülünk valami elől, amit nem tudunk, nem akarunk, vagy nem vagyunk még készek megoldani és jó a belső feszültséget levezetni így?

Futunk, mert új célok kellenek, amik beindítanak a midlife crisisban?

Futunk, mert a küzdés erőt ad máshoz is?

Futunk, hogy fittebbek, formásabbak legyünk?

Futunk, mert a futás szabadít fel olyan energiákat, ami a mindennapi küzdelmekhez kell?

Futunk, mert más elvárja tőlünk?...

Úgy gondolom bármi is legyen az oka és a célja, jó tisztában lenni, hogy mikor, melyik állítás igaz ránk. Érdemes megfigyelni futási szokásainkat is, és egy kicsit mögé gondolni, hogy az abban fellelhető szabályszerűség életünkre vetítve mit is jelent.

Futás közben ugyanazokat a köröket rójuk? Minden egyes alkalommal ugyanaz az útvonal, vagy mindig más utakat keresünk? A komfortzóna átlépését a sebesség, vagy a távolság feszegetésével, esetleg a gyakorisággal akarjuk fokozni? Egyedül, vagy társaságban szeretünk jobban futni? Hogyan hat az időjárás, a napszak, a hangulat, a zene teljesítményünkre? Ha telefonnal futunk, és közben értesítéseket kapunk, mennyire vonja el az üzenet fókuszunkat a futásról? Mi fokozza a teljesítményünket jobban, a zene, egy futótárs, a meditatív gondolatok, a szintidő eredmény, vagy más? Egyenletes tempóban vagy intervallban szeretünk jobban futni? …

Szoktam azt mondani a futásra, hogy olyan, mint a drog, és meg is kapom érte a közeli kritikát, hogy ez negatív bélyegzés. Pedig nem az, nem annak szánom. De ha éppen’ fájdalomcsillapítónak’, vagy ’energiaitalnak’ használjuk, ha úgy érezzük, hogy ’ez tart életben’ és nem foglalkozunk azzal, amit elnyomunk vele, akkor csak tünetileg lesz a kezelés sikeres. Kellenek a tükrök. A külvilág visszacsatolásai, mert néha hajlamos sok ember becsapni magát. Attól, hogy sokan azt mondják egóból, hogy nem fog rajtuk semmi, hogy minden rendben… még nem biztos, hogy így van. Jó lenne néha kívülről látni magunkat. Megélni és helyi értéken kezelni az érzéseket, mert nélküle nehéz tiszta szívvel, tudatosan élni. Fussunk rendszeresen, annyit amennyi jól esik, de legyen közben tiszta a tudatunk és a lelkünk, ne meneküljünk önmagunk elől. Önmagunkért fussunk mindig! Ha pedig zavar van az életünkben, használjuk a futást gondolati megtisztulásra (nekem legalábbis futás közben jönnek a legjobb gondolatok), selfcoachingra, és ha megálltunk, ne feledkezzünk el arról, ami az edzés során letisztult önmagunkban.

-írta ɒƚizoЯBognar -