Sokszor halogatunk dolgokat lustaságból, bizonytalanságból, félelemből… Hogy mi az, ami belőlünk fakad, és mi, amit a környezetünk vetít ránk, változó. A lényeg azonban abban rejlik, el tudjuk-e kezdeni azt, amit szeretnénk, akarunk-e változni, változtatni.
Így voltam én is sokáig – többek között - a coaching képzéssel kapcsolatban. Nagyon régóta érdekelt, és úgy gondoltam, ott lenne a helyem, de a külső vélemények (’már így is túl sok coach van ebben az országban, felhígult a szakma’…) valahogy sikeresen blokkoltak. Aztán tavaly ősszel – ’a mediátorból viszont még nincs olyan sok a piacon’- vélemény hatására jelentkeztem mediációra az IndyGo Traninghez. Az első óra után viszont egyértelműen éreztem, hogy nem az én utam (érdekes, izgalmas, de nem ez az, amivel foglalkozni szeretnék), és átnyargaltam coachingra. Így lettem 2016. április 9-én coach. Imádtam a képzés minden percét annak ellenére, hogy a téli napokon nem volt könnyű szombatonként, vasárnaponként felkelni. De amikor ott voltam, már csak a szárnyalás volt, új ismeretek, felismerések, élmények, tapasztalatok, fantasztikus emberek és tanárok.
Sokan kizárólagos megélhetési formának választják a coachingot, és úgy valóban nehéz az egyre szélesebb kínálati oldalon kitűnni, ügyfélkört építeni (de természetesen ez sem lehetetlen, ha valaki elég tehetséges, egyedi és kitartó). Én úgy gondolom, hogy a segítő szakmákban fontos, hogy semmi ne legyen görcsös, kényszeres, így egyelőre azt az utat látom a legjobbnak, hogy a korábbi munkám mellett segítsek azoknak, akik engem választanak. Mert a coachingban számomra az a legszebb, amikor a kliens megoldja önmagát, el tud indulni az útján, nincs benne félelem, és a boldogság sugárzik a tekintetéből. A hála, amit visszakapok, felbecsülhetetlen. Olyas valami, amiért érdemes élni. Ami energiát ad nekem is a néha nehéz és szürke hétköznapi csatákhoz. Mert a coach is ember, sőt úgy gondolom akkor igazán hiteles, ha sok-sok megoldott dilemmán van túl, amit a saját bőrén, saját megélésein keresztül tapasztalt meg nem tankönyvből, hanem tapasztalati tanulás útján.
Úgy látom, hogy ez a világ sokkalta boldogabb lehetne, ha fejben nem bonyolítanánk túl a dolgokat. Ha nem akarnánk mindenre azonnali logikus magyarázatot kapni, nem akarnánk folyamatosan mások fejével gondolkozni, helyette képesek lennénk megfelelően empatikusak és nyitottak lenni, őszintén, kulturáltan kommunikálni. Vállalni önmagunkat, küzdeni az álmainkért… Elfogadni, hogy nem csak elvárásokat kell másokkal szemben támasztanunk, de nekünk is folyamatosan tennünk kell magunkért, és másokért is. Ha ítélkezés, sajnálkozás, kritizálás … helyett képessé válnánk megélni a jelent, nem a múltba ragadni és nem a jövőbe révedezni, hanem megtanulni értékelni a rosszat is és tanulni belőle. ’A miért nem lehet’ helyett megvizsgálni, hogy mi az, amire ráhatásunk van, és azért tenni.
A legnagyobb gátakat mi magunk építjük magunk köré. Ha ezt felismerjük, és igényünk van arra, hogy lebontsuk azokat, a coach segít abban, hogy közösen gondolkozzunk. Nem tanácsot ad, és nem helyettünk old meg semmit, de bevilágít életünk minden egyes szegletébe, tükröt ad, melyben megláthatjuk önmagunkat, segít aktivizálni rejtett erőforrásainkat. Mert az életben semmi sem lehetetlen… A sok-sok ’szeretném, de nem lehet’, ’nem tehetem meg’, ’kellene, jó lenne, de’ … mondat után el lehet jutni ahhoz az állapothoz, hogy felismerjük a tényleges dilemmát (meglássuk a lényeget a fedősztori mögött), meghatározzuk a célt és a célhoz vezető utat. Azt a jövőképet, amihez el fogunk jutni.
Hogy a coaching folyamatban kinek meddig kell ’fogni a kezét’, változó. De az a csoda, amit egy sikeres üléssorozat jelent, szárnyakat képes adni mindenkinek. A közös munkához és a teremtett csodához természetesen kell az ügyfél aktivitása is. J
Ha úgy érzed elakadtál életed valamely területén (karrierben vagy magánéletben), döntési helyzet előtt állsz, és segítségre van szükséged, hogy egy kicsit másként lásd a problémádat…, vedd fel velem a kapcsolatot, hogy egy ingyenes első találkozó alkalmával személyesen is elkezdhessünk a témáról beszélgetni, együtt gondolkozni.
Addig pedig néhány gondolatébresztő sor, amit a coaching képzésből hoztam magammal:
ü Életünkben a problémák nagy része a felelősségek átadogatásából adódik.
ü Ha van egyértelmű cél és motiváció, akkor a sikeres közös munka alapjai adottak.
ü Az emberi ösztön arra hajt, hogy kiskapukat, menekülő utakat keressünk (álmodjunk), de ezek a kiskapuk legfeljebb ideiglenes részmegoldásokat jelentenek, a fő problémát nem szüntetik meg.
ü A siker 4 lépésben elérhető. Az első az, hogy eldöntöd, mit akarsz. J
ü A céljaink megvalósulásáért minden nap tennünk kell…
ü Minden lezáratlan dolog, megoldatlan dilemma az életünkben csak viszi az energiákat, ezáltal egyéb életterületekre is negatív hatással van.
ü Ne arra fókuszáljunk, hogy mit nem lehet, hanem arra, hogy mi az, amit igen!
ü A tanult tehetetlenség helyett válasszuk a tanult leleményességet! J
ü Az egy helyben toporgás, problémában való dagonyázás nem visz előre, ki kell mozdulni, melyre a coaching számos módszert kínál.
ü Ha a karakterünk és a személyiségünk összhangban van, nincsenek pszichoszomatikus tüneteink. Ha rés van, keressük meg az új egyensúlyt együtt.
ü A disszociációs helyzetek segítenek abban, hogy kívülről legyünk képesek saját életünkre ránézni. Kívülről pedig minden sokkal egyszerűbb.
ü A megoldás mindig ott van bennünk, csak meg kell találni a kulcsot hozzá. Mindehhez az első lépés annak a felismerése, hogy változtatni akarunk a jelenlegi helyzeten…
-
