Körülnézve a világban egyre több boldogtalan embert látunk, akik sem önmagukban, sem párkapcsolatukban nem érzik igazán jól magukat. Vannak, akik lázadnak, időről időre máshol keresnek boldogságot, vannak, akik kiskapukat (félmegoldásokat) keresnek, mások kétségbeesetten akarnak változtatni, és vannak, akik robot üzemmódra kapcsolnak, úgy tesznek, mintha a probléma nem is létezne… és van az érezhetően egyre szűkebb réteg, aki valódi boldogságban, harmóniában képes élni.

A témát érintettem már korábbi bejegyzéseimben, most viszont egy olyan összefoglaló képet szeretnék adni, amelyben azt vizsgálom, milyen tipikus alaphibákat követhetünk el a párkapcsolatok elején, amivel időzített bombaként biztosítjuk, hogy előbb vagy utóbb robbanni fog a kapcsolatrendszer akkor is, ha semmilyen egyéb tényező nem katalizálja a folyamatokat.

Mivel a téma sokakat érint, nap mint nap újabb és újabb nézőpontok, vélemények ütköznek a közösségi oldalakon. Ahogy dr. Bagdy Emőke fogalmazott egy néhány évvel ezelőtti interjúban, a fogyasztói magatartás a párkapcsolatokra is rányomta bélyegét. (http://www.onlinepszichologia.hu/hirek/bagdy-emoke-a-lelki-folyamatok-teren-analfabetak-vagyunk) Sokan vélekednek úgy, hogy máshol, mással jobb lesz, sorra fogyasztják partnereiket, a probléma mégsem oldódik meg, mivel az egyén saját magával, a benne rejlő alapvető blokkokkal nem foglalkozik. (A helyzetet jól illusztrálja az eset, amikor a nő azért válik el, mert alkoholista a férje. A második házasság ugyanezen okokból siklik ki. Megházasodik harmadszor is, a választott partner absztinens, de néhány év után a nő mellett neki is alkohol problémái lesznek. A probléma gyökere tehát egyértelműen nem a választott férfiakban, hanem a hölgyben keresendő.)

Erre a fajta kapcsolatokat érintő fogyasztói magatartásra erősítenek rá egyes spirituális gondolkodók, akik az egyéni életút – mint cél – beteljesülését helyezik a fókuszba, és arra biztatják a követőket, hogy minden ember, akivel életük során találkoznak, csupán eszköz legyen a cél megvalósulása érdekében. Ez a fajta szemlélet véleményem szerint még inkább elgépiesítheti a kapcsolatokat, főleg azok körében, akik nem rendelkeznek kellően magas érzelmi intelligenciával.

Sokat olvashatunk népszerű oldalakon a megcsalásról, és az érzelemmentes kapcsolatokról is. A „Szerelmünkből barátság maradt” (http://www.stylemagazin.hu/hir/Szerelmunkbol-baratsag-maradt/14534/eletmod/lelekhangok) és a „Gondolatok a megcsalásról” (http://www.stylemagazin.hu/hir/Gondolatok-a-megcsalasrol/12257/eletmod/lelekhangok) és hasonló írások jól összefoglalják azt, hogy egy ’elvagyunk’ típusú érzelemmentes kapcsolatból hogyan, miként lehet szépen kiszállni, ugyanakkor nem esik szó arról, hogy mindezek után, hogyan tovább. A kapcsolat korrekt lezárása ugyanis nem egyenlő a probléma megoldásával. Ha ugyanezt a karrierútra képezzük le, attól még, hogy kulturáltan, közös megegyezéssel megszűnik a munkaviszonyunk adott vállalatnál, nem lesz automatikusan egy nekünk testhezálló, minden igényünket kielégítő új munkahelyünk.

Nőkkel és férfiakkal beszélgetve a témában (30-45 év között) az alábbi vélemények, hitrendszerek rajzolódnak ki:

• Bár igény lenne a hosszú távú, boldog párkapcsolatra, a mai világban 10 évnél hosszabb időre nem igazán lehet senkivel tervezni, előbb-utóbb beüt a krach.
• A kereslet és a kínálat nem, vagy csak nagyon ritkán találkozik férfi és női oldalról is egyszerre.
• A 20-as éveikben járó nők nem rendelkeznek kellő önismerettel, nem tudják igényeiket megfelelően kommunikálni a férfiak meglátása szerint.
• A 30 feletti nők, határozottabbak, céltudatosabbak, nem beszélnek mellé, de sokszor az érzelmi oldalon nem képesek a férfiak által támasztott igényeknek megfelelni.
• A nők a gyermekvállalással sokszor feláldozzák önmagukat, aztán a 30-as éveikben ki akarnak törni, és ezzel egyidejűleg a kiteljesedést elképzelhetetlennek tartják válás nélkül.
• A kapcsolatokból hiányzik az igazi, őszinte kommunikáció (lelki kommunikáció), ami aztán szépen lassan aláás mindent.
• Nincs meg a kapcsolatban az a plusz, ami hosszabb távon működtetné és megadná a varázsát.

A listát lehetne még hosszasan sorolni, menjünk azonban vissza a kiinduló kérdéshez, nézzük meg, milyen alapproblémákat követünk el leggyakrabban a párkapcsolat elején.

Nem megfelelő önismeret, rosszul megírt keresőprogram

Az első eset jellemzően a fiatalabb generációkat érintheti, de a középkorúak körében is sokan vannak, akik kellő önismeret hiányában nem tudják ténylegesen definiálni igényeiket, elvárásaikat, céljaikat. Mindennek mentén a párválasztás sem lesz tudatos, sokkal inkább ad hoc események határozzák meg, kit, merre sodor az élet. Ennek mentén kialakulhat akár a felszínen egy sikeres és operatív szinten jól működő kapcsolat, ami nagy eséllyel a kapcsolat inflexiós pontjáig és / vagy a helyes önismeretig nem ütközik nagyobb ellenállásba, azonban ha – képi hasonlattal élve - a csoki tojásból végül kibújik a csirke, az komoly kihívások elé állítja a feleket.

Ezzel szemben, ha az egyén tisztában van önmagával, céljaival, értékrendjével, a másikkal szembeni elvárásaival, és hajlandó is mindezek mögé valós tartalmat tenni, akkor egy jóval biztosabb alaphelyzetet képes megteremteni.

Kapcsolatba való menekülés – ha nem vagyunk jóban önmagunkkal

Vannak emberek, akik nem bírják az egyedüllétet, mert valójában nincs meg a belső egyensúlyuk, vagy mert az alapkarakterük impulzív, társaságfüggő. Átmenetileg – életük egy adott időszakában - élhetnek egyedül, végül azonban inkább a társas kapcsolatokra teszik le a voksot. Az elcsendesedés és befelé figyelés helyett rájuk jellemző, hogy folyamatos programokba menekülnek és akkor is párkapcsolatban élnek, ha az tulajdonképpen nem jó, már az alapvető pillérek sem stabilak benne.

Kapcsolatból kapcsolatba ugrálás

Hasonlóan a magányból a kapcsolatba menekülőkhöz, a kapcsolatfüggők sem szeretnek egyedül lenni, ők azok, akiknél sosincs hol időszak. Ha véget ér egy kapcsolatunk, gondolkodás nélkül ugranak bele az újba, vagy az is lehet, hogy míg nincs meg a következő áldozat, nem is számolják fel a meglevő viszonyt.

Önmagunk feladása, behódolás a kapcsolat intézményrendszerének

Sokan – talán korábbi élményekből táplálkozó megfelelési kényszerből, külső/belső elvárásokból táplálkozva – nem önmagukat adják a kapcsolat elején. Valódi énjüket elkezdik kozmetikázni, mert úgy gondolják, hogy a másik számára az nem lenne vállalható, bizonyos tulajdonságaikat pedig kellően túlmarketingelnek, ami azonban tulajdonképpen nem természetes velejárójuk. Ennek a jelenségnek része lehet korábbi szokások, hobbyk, társas kapcsolatok, programok feladása, vagy az, hogy olyan dolgokkal akarunk a másik kedvében járni, ami számunkra napi rutin szintjén teher. Amikor elszáll a rózsaszín köd, ezek az önként – mégsem dalolva – vállalt terhek és feladások nyomasztóvá válnak, és könnyen belekerülhet az utolsó csepp a pohárba.

Sikeres kezdés után elkényelmesedés, belesüppedés a szürke hétköznapokba

Ez az a típushiba, amikor a találkozás és a kapcsolat elején rendben van minden, azonban amikor már kialakult a közös élet keretrendszere, akkor megváltozik a fókusz, és már nem dolgozik a két fél azon, hogy az egység teljes harmóniája fennmaradjon, nem építik közösen egymást. Erről a témakörről már többször, több aspektusból írtam. Ahogy egyéni, úgy társas kapcsolatok szintjén is a siker alappillére meglátásom szerint a fejlődés (egymás által, egymást emelve). Az izomzatunkat is folyamatosan karban kell tartani, egy tökéletes test is megfakul, ha nem edzünk rendszeresen és változatosan; és ugyanez igaz a társas kapcsolatokra is.

Összefoglalva tehát az eseteket, ha valakinek nincs meg a belső egyensúlya, kellő önismerete, ha menekülésből / nyomásból vagy függőségből számára nem vállalható kompromisszumokat köt a keresés, vagy a kapcsolat kialakítás fázisában, ha nem tiszták a ’játékszabályok’, nincs meg felvállalás, az igazi, őszinte kommunikáció, és egymásra figyelés, helyette önfeladás és játszmák, kiskapuk vannak, akkor a kapcsolata egy ködös, céltalan bolyongássá válik, ahol előbb utóbb valaki a labirintusból való kifelé vezető utat fogja nagy eséllyel keresni.

Helytelen hitrendszerek és ideológiák helyett nézzük meg, hol a probléma gyökere, és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt azok eliminálására.

Mert semmi sem lehetetlen!

- írta ɒƚizoЯBognar -