Napjainkban lépten-nyomon azt halljuk, hogy lépjünk ki a komfortzónánkból, merjünk önmagunk lenni, éljünk úgy ahogy szeretnénk. Az alábbiakban röviden összefoglalom, hogy én miként látom a komfortzóna, rugalmasság kérdéskörét.

 A komfortzóna az én olvasatomban az a tér, ami elég jó a mindennapi folyamatokhoz operatív szinten, de nem elégséges a fejlődéshez, ugyanakkor lehet teljesen jól élni a komfortzónán belül is, a dolog attól függ, kinek mi a küldetése, célja, feladata, belső igénye... ebben az életben. A fejlődni vágyó ember számára hosszú távon nem felel meg adott dimenzión belül a belső igényeknek, elvárásoknak, így ha az egyén nem képes valamilyen külső vagy belső korlát hatására átlépni rajta, akkor feszültséget generál. 

Az, hogy valaki mennyire képes a határait feszegetni, és mindemellett mennyire rugalmas meglátásom szerint személyiségfüggő, tehát lehet valaki bizonyos mértékig rugalmas adott helyzetekben, ugyanakkor érezheti elég jól magát a komfortzónájában anélkül, hogy abból ténylegesen ki akarna mozdulni, mivel a komfortzóna biztonságos, és van, akinek a biztonság nagyobb érték, mint amekkora teher annak szorítása (ez szintén attól függ, hogy mi az alapküldetés és annak a komfortzóna adott szegmensével kapcsolatban milyen relációja van).

A komfortzóna és rugalmasság kérdéskörét aktuálisan sok minden befolyásolja (tradicionális minták, külső energetikai hatások, társadalmi-gazdasági erőterek...), másrészről viszont a genetikai kód mellett a születési időnk alapján determinált energetikai mezőknek, mint alap (hordozott) tényezőknek is kiemelten fontos szerepe van abban, hogy ki, hogyan viszonyul a dolgokhoz … Itt arra gondolok, hogy a 9 erővel - irányítás, intuíció, önkifejezés, gyakorlatiság, változás, döntés, önfegyelem, céltudatosság, bölcsesség- szemben milyen a viszonyunk alapból, illetve azon tényezőkre ahol túl, vagy alul működünk, jelen állapotban milyen szinten vagyunk képesek hatni. A változásból fakadó erőnk befolyásolja a nyitottságunkat, kockázatvállalásunkat, kényelmi szintünket, a döntésből fakadó erő pedig azt, hogy a vágyak, érzések el tudnak vezetni a tudatos döntéshez, ahhoz hogy a megfelelő irányba lépjünk, a megoldás felé haladjunk (amennyiben ez az erő domináns, akkor felülírja a külső elvárások rendszerét). Ha a komfortzóna csökkentésére kényszerülünk, akkor annak az oka lehet, hogy önismeretünkben, életutunkban elakadás van, ami miatt mélyebb szinten, vagy más aspektusból kell megvizsgálnunk dolgokat. 

Vannak emberek, akik folyamatos fejlődésre vágynak, mégis a biztonsági (ami többnyire álbiztonság) tényező priorizása mellett nem igazán hajlandóak határaik feszegetésére. Az élet azonban számukra is kiprovokál olyan helyzeteket, amikor szembe kell nézniük ezekkel a tényekkel, saját korlátaikkal, felül kell emelkedniük az ego szintjén, és akár kisebb nagyobb konfliktusokat is vállalva el kell indulniuk egy másik úton, vagy ugyanannak az útnak a kereteit kell kitolni.

Miként hat a virtuális világ a komfortzónánkra?

A 21. században rengeteg inger ér minket, így sokszor kapunk külső löketet, ami megerősít bennünket a komfortzónánk átlépésében. Fontos azonban, hogy a külső hatások ne tereljenek tévútra minket, hanem csak eszközül szolgáljanak, megerősítsenek bizonyos döntési helyzetekben.

Sokan élnek ma úgy, hogy a sport területén túlságosan átlépnek a komfortzóna határán, mert trend posztolni, ország-világ számára megmutatni, hogy lefutották pl. a maratont. Érzésem szerint itt az esetek többségében az egyén már nem egyéni ambíciói, hanem a társadalmi elvárások alapján cselekszik (kivételek persze lehetnek), tehát a közösségi média negatívan hat a komfortzóna túllépés mértékére.

Mikor építhet / mikor rombol a közösségi média?

Ha és amennyiben a közösségi médiában feltüntetett kép a valódi személyiséget tükrözi, akkor nem rombol, sőt hozhat fel új lehetőségeket a komfortzóna tágítására, mélyebb szintű ismeretek megszerzésére, ehhez azonban rendkívül fejlett, érett, stabil személyiségre van szükség.

A virtuális világ túlzott, vagy nem megfelelő jelenléte viszont egyértelműen korlátozó hatással van más komfortzóna dimenziókra, mivel jelentősen csökkenti a más dolgokra felhasználható minőségi időkeretet.

Ugyanakkor magasabb tudatszinten el lehet érni azt, hogy adott dimenzióban a komfortzóna tágítása pozitív irányba hasson a többi szegmensre is, tehát a kiegyenlítődés elve nem törvényszerű és a tudatosság magasabb szintjén a virtuális világ is felhasználható pozitív célokat támogató eszközként

Hol fejlődjünk, milyen mértékben lépjük túl a határokat?

A komfortzónák szempontjából életünket több szegmensre kell felosztani és meghatározni, hogy mely területeken kívánunk fejlődni, hol érezzük ennek szükségét. Az, hogy a komfortzónák szempontjából mikor, kinél, hány dimenzióban érdemes gondolkodni több mindentől függ. Alapvetően meg kell határozni a legfontosabbakat és talán súlyozni is kellene célok, feladatok függvényében. A második lépés, hogy kialakítsunk egy olyan rendszert, ami húzó erőt képvisel. Itt arra gondolok, hogy valaki beletesz pl. a sportba 110%-ot, és az elkezd egyéb dimenziókra, pl. a szellemi tevékenységre, lelki tényezőkre, kapcsolatrendszerre ... pozitív irányba hatni. Kérdés persze, hogy minek, hol van a határa, optimuma, adott komfortzónát mikor, mennyivel érdemes túllépni, hogy az a teljes képre is pozitív irányba hasson... hisz elképzelhető, hogy a 115% már túlpörgeti.

Ugyanakkor olyan életutak esetén, ahol a sorsfeladat a komfortzóna egy adott szegmensében kívánja meg a keret folyamatos tágítását, szükségszerű, hogy más dimenziókban szűkebb keretek legyenek meghatározva, de ez nem azt jelenti véleményem szerint, hogy az összértéket csökkenti, csupán a súlyozás szerinti preferenciák miatt a relatív szintek másként kerülnek meghatározásra....

Olyan világban élünk, ahol a turbulensen változó feltételek mellett a belső egyensúly megtalálása mellett a fejlődés is fontos. Mindenkinek meg kell tapasztalnia, hogy az élet mely területén kell a határokat feszegetni, túllépni, és azt is, hogy milyen mértékben hat mindez optimálisan a teljes életminőségre. 

by BoRo