Alapesetben egy sikeres párkapcsolat szerelemre, kölcsönös odafigyelésre, megértésre, érzelmi stabilitásra épül, így a felek testileg, lelkileg, szellemileg egy hullámhosszon vannak, az alapértékek mentén, hosszú távon, vagy akár élethosszig elköteleződnek egymás irányába. Az alapok stabilak, a hullámvölgyek nem ingatják meg a kapcsolatot. Elméletben! A gyakorlat azonban mást mutat.

Jelen írásomban arra keresem a választ, miért vannak a párkapcsolatok egyre növekvő mértékben halálra ítélve, mi öli meg a szerelmet?

Először is értelmezzük a szerelem szót. Sok jelentése van, egyénfüggő, hogy élete során, ki, hányszor lesz szerelmes. Van, aki már a bölcsődében, óvodában erős vonzalmat, szerelmet érez társa iránt. Mások életében a plátói szerelmek a meghatározóak, van, aki folyton másba szerelmes egy életen át, és van, aki számára csak egyszer jön el az „igazi”. De mit tekinthetünk valójában szerelemnek?

A szerelem véleményem szerint egy energiaforrás, egy generált energetikai mező két ember között, ami megváltoztatja viselkedésünket, élettani működésünket, teljesítményünket. Szerelembe eshetünk első látásra, ilyen esetekben azonban a célszemélyt csupán külső paraméterei alapján ítéljük meg, ezzel pedig nagyobb esélyt adunk annak, hogy az ideologizált jellemvonások torzítják valóság érzetünket (későbbi kudarc esélye nagy). Szerelmesek lehetünk a szerelembe. Ez alatt olyan élethelyzeteket értek, amikor pl. a szerelem be nem teljesüléséből fakadó izgalom van ránk erőteljes hatással. Ilyenkor a célszemély önmagában közömbös lenne számunkra, de abból fakadóan, hogy a feltételrendszer az általánostól eltérő, a helyzet generálhat mélyebb érzelmeket, melyek hatására tévesen azt képzelhetjük, hogy az illetőbe vagyunk szerelmesek.

Művészeti értelemben a szerelem és a szenvedés kapcsolódó fogalmak, a szerelem csak átmeneti boldogságot adhat. Vannak, akik számára a hétköznapi életben is pontosan ez a be nem teljesült állapot lehet hosszabb távon az energia forrása. Hisz az ilyen jellegű szerelmi viszonyok táptalaja a remény, ami változó intenzitással adhat energia löketeket, csillanthat meg esélyeket. A szenvedés tehát nem egy értelmetlen állapot, hanem egy eszköz annak érdekében, hogy a művész az alkotáshoz folyamatos impulzusokat kapjon.

Optimális esetben a szívünk és az elménk kapcsolódása mentén önmagunkat teljes egésznek értékelve olyan emberbe szeretünk bele, aki nem a hiányzó részünk, hanem a társunk.

Párkapcsolati szempontból a szerelem nem elhanyagolható tényező. Ha ugyanis valaki nem rendelkezik kellő önismerettel, akkor tradicionális mintákat, társadalmi elvárásokat, trendeket vakon követve, magát szerelmesnek hiheti, és idejekorán vakon elköteleződhet. Ennél a pontnál három alapvető hiba lép fel. Az első, hogy az egyén nincs tisztában önmagával, vágyaival, céljaival. A második, hogy ad hoc impulzusok alapján hoz döntést, a harmadik, hogy a külső feltételek határozzák meg cselekedeteit valódi érzelmei helyett. Ha egy párkapcsolat ilyen alapokra épül, akkor kódolva van benne a bukás.

Feltételezve, hogy az érzelmi alapok rendben vannak, menjünk tovább és nézzük meg a számokat. Magyarországon a ’80-as években a válások száma 1000 megkötött házasságra vetítve 346, míg a 2000-es években 542 volt.

A házasságkötések száma a lokális mélypontot 2010-ben érte el hazánkban, az elmúlt években kismértékű javulás volt megfigyelhető. 2010 óta a válási statisztikák is javuló tendenciát mutatnak, ez viszont nem jelenti egyértelműen a párkapcsolatok javulását.

(Forrás: https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepmozg/nepmoz13.pdf)

Válási statisztikához hasonló megbízható források a házasságokat érintő megcsalásokra nincsenek, de a közösségi oldalakon terjedő cikkek és egyes felmérések alapján 40-76% az esély valamely fél félrelépésének (az arány nemenként és korcsoportonként változó).

Nézzük akkor az okokat!

Ha és amennyiben erős és stabil az érzelmi kapocs, akkor is lehet egyik vagy minkét félben hamis elképzelés a kapcsolatról. Ez többnyire önértékelési, önbecsülési okokból, változó értékekből, eltérő személyiségfejlődési utakból adódik. Az ugyanis, hogy 0. időpontban két ember passzol egymáshoz még nem jelenti egyértelműen azt, hogy 10-20-30 év múlva is így lesz, az emberek ugyanis jelentős fejlődési utakat írhatnak le személyiségükben, és amennyiben a fejlődési irányok eltérnek, úgy nyílhat az olló is.

Buktató lehet, ha a kapcsolat az idők során a rászabott terheket nem képes elviselni. Minden mindenre hat. A túl sok munka, az anyagi veszteségek, hozzátartozók halála, betegségek, beragadt karrier utak stb. nagy terheket jelentenek. Ha ilyen szituációban az egyik fél – saját traumájában- nem kapja meg azt a párjától, ami képes átlendíteni a nehézségeken, nem kapja meg a kellő támogatást, akkor belefulladhat a kapcsolatba.

A következő problémakör, napjaink jelensége: a társas magány. A kapcsolatok nagy része gazdasági társaságként működik, melyben közösen teremtik meg a partnerek a társadalmilag elvárt feltételeket (ház, autó, gyerekek, ingóságok). Operatív szinten ketyeg a gépezet, mindenki csinálja a dolgát. A probléma, hogy a szellem és a lélek (mely örök) háttérbe kerül. Ennek számos oka lehet, mely a teljesség igénye nélkül olyan elemeket tartalmaz, mint a lelki elsivárosodás, a minőségi idő hiánya, az őszinteség hiánya, a lelki kommunikáció hiánya, figyelmetlenség, másik szeretetnyelvének meg nem értése, eltérő értékrend, hétköznapi hazugságok, eltérő célok, önzés, felelősség kerülése, külső befolyásolhatóság, feltétlen bizalom / szeretet hiánya…

Alapfeltételezésem az, hogy ha a testi-lelki-szellemi hármasból – bármely okból kifolyólag- egy vagy több csorbul, akkor elindul a kapcsolat lejtmenetben. A testiség (megfelelő gyakoriság és színvonal mellett) alkalmas lehet a leépülés lassítására, de önmagában nem elegendő a kapcsolat megmentésére.

A lejtőn „elindul egy tenisz meccs”. A lelkizésre általánosságban véve a nőknek van nagyobb igénye. Ha éhes a lélek, akkor ez negatív hatással lehet a testiségre, tehát a hölgyeknek kevesebb szexualitásra lesz igényük a párkapcsolatukban. Ha mégis adják magukat, annak nem lesz minőségi értéke. Leegyszerűsítve a férfi, akiben ott él a vadászösztön, ha nem kapja meg a testiséget, előbb-utóbb elindul kifelé, más nők társaságát keresi, ad hoc testi kapcsolatokat akar megélni, máskülönben feszült és frusztrált lesz, a nő meg szintén más utakon keresi a lelki társat.

Ki a megcsalt és ki a megcsaló? Nem lehet egyértelműen megmondani. A felelősség ugyanis közös, két ember kapcsolódási hibáiból tevődik össze, ugyanakkor szembetűnő, hogy többnyire a házasságok felbontását a szenvedő alanyok kezdeményezik, tehát a lelki értelemben véve magukra hagyottak.

A virtuális tér a kapcsolatok számára úgy hat, mint a Paradicsomban a kígyó. Az online csevegő partnerek, bármikor elérhető kollégák, barátok, barátnők, ismerősök népes táborán túl megannyi oldal buzdít nőket és férfiakat egyaránt titkos viszonyokra. "Megható történeteket" olvashatunk, hogy a viszony milyen pozitív hatással volt XY-ra, és ennek köszönheti, hogy házassága nem ért véget (MÉG) válással. Divat a legális megcsalás is. Az erről alkotott gondolataimat, az Online szeretők bejegyzésemben fejtettem ki bővebben.

A helyzet – mondhatnánk – siralmas. Elhidegült kapcsolatok, felszínes kommunikáció, robot emberek. Hiszem és vallom azonban, hogy van megoldás. Kívül, vagy belül, de van. Adott párkapcsolat nem 5 perc alatt megy tönkre, mint ahogy az elhízás is egy tartós mozgásszegény, helytelen táplálkozáshoz kapcsolódó folyamat eredménye. Pozitív változást sem lehet varázsütésre elérni se testi, se lelki, se szellemi szinten. Sőt. Minden változás első lépése a saját poklaink feltárásával kezdődik. Nagyon sokat kell tenni közösen érte. Egy fecske viszont garantáltan nem csinál nyarat.

Gondolataimat egy Weörös Sándor idézettel zárom. „ Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az igazság nem a mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben. Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.”

Az élet harc, a harc fejlődés egyéni és társas kapcsolatok szintjén is. Elkényelmesedéssel nem lehet eredményeket elérni, a társas kapcsolatok pedig minden időben sok időt, energiát és türelmet igényelnek.

by BoRo