A szenzitivitástól a bipoláris depresszióig
2015. november 17. írta: BoRO

A szenzitivitástól a bipoláris depresszióig

Az egyén érzékenysége több tényező kumulálódásának látható eredménye. Az, hogy a genetikai tényezők, a szocializáció, a 0-6 évek korig meghatározó élmények, korábbi és aktuális körülmények a teljes egészhez milyen mértékben járulnak hozzá nem tudni pontosan, álláspontom szerint minden idividuum esetén másfajta eredményre jutnánk, hisz minden eset (ember, feltételrendszer…) más és más. Mindennek ellenére az érzékeny embereket hasonló jellemzőkkel írhatjuk le.

Az érzékeny baba hasfájós, sírós, kisgyermekkorban szélsőségesebben éli meg az örömöt, a bánatot, kisiskolás korában szenzitíven reagál a külső impulzusokra, kamaszkorban szintén hajlamos a szélsőségekbe torkolló minták felé menni, felnőttként a sinusgörbére hasonlíthat a viselkedése, extrém élethelyzet hatására pedig kialakulhat nála akár bipoláris depresszió is, és könnyen találhatja magát abban a helyzetben, ahol a pszichiáterek tudatmódosító szerekkel akarnak a helyzetre hatni.

Akik hisznek a reinkarnációban, azt feltételezik, hogy az érzékenység oka előző életekből adódik / adódhat, tehát a meg nem oldott feladatok, korábbi élmények, traumák is erőteljesen befolyásolják jelen életünket.

A lényeg– függetlenül az érzékenység forrásától, tényezőitől- úgy vélem azon van, hogy képesek legyünk a problémát azonosítani és megoldani, ami nem az érzékenység elnyomását jelenti, hanem a szélsőséges viselkedés szolidabb amplitúdójú mederbe történő terelését.

Miért fontos ez? Először is úgy látom, hogy a hiperszenzitív emberek a lelki problémákat erőteljesen szomatizálják testi tünetek formájában, amit a nyugati orvostudomány nem tud és nem is nagyon akar megoldani, hisz tüneteket kezel és nem okokat tár fel. A keleti orvoslás holisztikus szemlélete ezzel szemben eszköz lehet a probléma okának feltárásához és megértéséhez, a megoldást azonban csak 50%-ban várhatjuk kívülről, a másik 50% az egyén hozzáállásától, cselekedeteitől függ. Vannak másrészről olyan betegségek – pl. cöliákia- , amiket nem lehet a tudomány jelen álláspontja szerint szigorú szabályok (diéta, életmód) mellett sem eliminálni, csak kezelni. Itt jegyzem meg, hogy Magyarországon a felmérések szerint 3 millió ember hordozója a cöliákiának, a regisztrált glutén-érzékenyek száma ennél szignifikánsan kevesebb. Az egyes betegségek kialakulásához ugyanis nemcsak a hibás gének, de a kiváltó feltételek is kellenek. Hogy mi a kiváltó tényező egyelőre nem tisztázott, de az érzékenység, az érzelmek szélsőséges megélése egyértelműen gyengítik az immunrendszert és kiváltói lehetnek a betegségeknek.

Hogyan juthatunk el a megoldáshoz, mi egyáltalán a megoldás? Az érzékeny emberek általában véve az élet egy, vagy több területén kimagasló teljesítményre képesek, átlagon felüli intelligenciával rendelkeznek, átfogóan tudnak helyzeteket elemezni, kritikusak önmagukkal és a világgal szemben, értéket akarnak teremteni stb., tehát az érzékenység, mint fő kompetencia jó radarként tud működni. A társadalom az érzékenységet többnyire rosszul tolerálja, az érzékeny ember gyakorta kap jobbító szándékai ellenére negatív visszacsatolásokat, nem mindig sikerül megértetni magát a környezetével, személyiségtípusától függően rosszul viselheti a kudarcot.

A megoldásképlet véleményem szerint több pillérből áll. Egyrészről az okok feltárásából, amennyiben korábbi elakadások vannak, azok feloldásából. Másrészt kellő önismeretből, ahol pontosan tudja az ember, hogy az egyes külső impulzusok miként hatnak hangulatára, viselkedésére. Ha ezeket képes azonosítani, kategorizálni, akkor képes lehet arra, hogy előre felkészüljön akciótervekkel, ahol már nem a szélsőséges érzelmek irányítják, hanem ő irányítja az érzelmeit. Van persze olyan külső (p. bolygók állása, időjárás, társadalmi tényezők…), nőknél időszakosan hormonális eltérésekből adódó belső faktor is, aminek a hatását nem lehet eliminálni, de fel lehet rá készülni, vagy a hatást alternatív módszerekkel mérsékelni. A harmadik tényező a kommunikáció fejlesztése. Az emberek többsége elfogult a saját nézeteivel szemben, nem veszi jó néven, ha valaki kívülről kritikát fogalmaz meg, akkor sem, ha az építő jellegű. Az ego vezérelt társadalom az érzékeny ember – sokszor éles kritikáját – támadásnak veszi, és cserébe vagy passzív ellenállásba kezd, vagy visszaszúr, és elindul egy lejtmenet, ahol már kellő bölcsesség és tudatos cselekvéssorozat nélkül nem lehet pozitív eredményre jutni.

Valamennyi pillérhez kiváló segítő módszer lehet a rendszeres meditáció, ahol programozzuk a tudatalattinkat, kontrolláljuk a viselkedésünket, átalakítjuk a szokásainkat.

Miért fontos a helyes egyensúly? Érezheti magát a nagyfokú érzékenységgel bíró ember kiegyensúlyozottnak bizonyos életszakaszokban, ez azonban egy hamis egyensúlyi helyzet, ami a külső körülmények függvénye. Abban a pillanatban, ha a peremfeltételek változnak, a balance borulhat, sőt szélsőséges esetben mélyrepülés is megfigyelhető, amiből persze kellő akarattal és odafigyeléssel nemcsak kijönni, de tanulni is lehet, ez azonban számos – előzőekben tárgyalt- feltételt követel meg.

Az érzékeny emberek küldetése, hogy jobbá tegyék a világot, hisz különleges képesség birtokában vannak. Ez az eszköz azonban kétélű, csak akkor lehet vele pozitív eredményeket elérni, ha a gazda helyesen tudja kezelni.

 

by BoRo

A bejegyzés trackback címe:

https://freespirit.blog.hu/api/trackback/id/tr28086180

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása